-Akkor mi a franc vagy?- kérdeztem már egy kicsit bátrabban, de a hangomban még mindig ott bujkált a félelem.Nem válaszolt csak hangos,gúnyos nevetésben tört ki. Majd eltűnt.Körbenéztem a szobában,hogy hátha csak ismét más helyen jelenik-e meg,de nem.Már nem volt sehol.Lehet,hogy ezt az egészet csak álmodtam és nem is volt itt,vagy megőrültem.Lehet,hogy az utóbbi,de jobban örülnék az első variációnak.Újra elhelyezkedtem az ágyon és a puha párnára hajtottam a fejem. Nehezen a furcsa fiúval a gondolataimban,de el tudtam aludni.
-Christen hercegnő!Ébredjen fel.-simogatta meg Jane a hajam.
-Jó reggelt.-ültem fel,miközben megdörzsöltem a szemeim.
-Fel kell öltöznie.Találkozó lesz az egyik alvilági vezérrel és az apja szeretné ha ön is ott lenne.-magyarázta miközben lerakott egy csipkés fehér fűzőt meg egy ugyan olyan színű hosszú habos szoknyát.
-Köszönöm Jane.Nemsokára lemegyek.-mosolyogtam rá.
Nem válaszolt semmit csak bólintott egyet és hátrálva kilépett a szobából.Kikeltem a meleg,biztonságot nyújtó ágyból,majd az ablakhoz mentem.Az előtörő napsugarak megvilágították a véres csatateret.Bár most nem tartózkodott ott senki sem,de még így is borzasztó látványt nyújtott.A vámpírok visszamentek a tanyájukba,a démonok elbújtak valahova,vérfarkasokat pedig már napok óta nem láttunk.Visszahúztam a függönyt,majd visszasétáltam az ágyhoz.Levettem a pizsamámat és helyette felvettem a fehérneműmet.Felvettem a szoknyát is,majd a fűzőt magam köré tekertem és erősen megkötöttem.Odasétáltam a tükörhöz,majd az asztalon lévő fésűvel megfésültem a hajam és hagytam,hogy egyenesen hulljon a vállamra.
-Gondoltam,hogy sexy vagy fehérneműben,de nem,hogy ennyire.-suttogta a fülembe egy rekedtes hang.
Remegve fújtam ki a levegőt,majd leengedtem a fésűt, és az csattogva hullott az asztalra.Félve kinyitottam a szemem és Ő ott állt közvetlen mögöttem.Most már kijelenthetem,hogy egyáltalán nem álmodtam a tegnapi eseményeket.Egymással farkas szemet néztünk,de egyszer csak hirtelen az ajtó felé kapta gyönyörű zöld íriszeit.A kilincs lenyomódott az idegen pedig eltűnt,helyette Jane nyitott be a szobába.
-Készen van kisasszony?-kukucskált be az ajtón.
-P-persze.-mondtam akadozva,miközben körbe pásztáztam a szobát.
-Akkor jöjjön kérem.A szülei már várják.-nyitotta ki teljesen az ajtót,mire az nyikorogva kitárult.Belebújtam az ágy mellé lerakott fehér topánkába,majd kimentem a szobámból nyomomban Jane-nel.Mikorodaértünk
kicsit megtorpantam az ajtóban.Minden rokonunk itt volt és a szolgák is.Egy kis idő után beljebb léptem és elsétáltam anyámék mellé.
-Gyönyörű vagy kincsem.-mosolyodott el anya miközben nyomott egy puszit a homlokomra.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá halványan.
Leültem az egyik asztalhoz kirakott székre és vártam.Mivel már untam a várakozást ezért megérintettem anya kezét.-Any..-kezdtem volna bele,de a könyvtár ajtó kicsapódott, aztán az őrökkel elől beléptek a vérfarkasok.Onnan tudom, hogy már voltak itt egy párszor.
-William-szólalt meg az egyik férfi és Apám elé lépett-Elfogadjuk a békét,egyetlen feltétellel.Ha a ti embereitek megvédik a harcban a mieinket mi is szintúgy.-magyarázta érzelem nélkül,de még is meggyőzően.
-Rendben Raphael.-bólintott Apa,majd kezet fogott az előtte álló férfival.
Arra lettem figyelmes,hogy egy magas,velem egyidős szőke hajú fiú jön közelebb hozzám.
-Hercegnő.Örülök a találkozásnak.-fogta meg a jobb kezem,szájához emelte,de mielőtt ajkaihoz ért volna a bőröm az arca eltorzult,szemei elsötétültek és engem a nyakamnál fogva a hirtelen legközelebbi falhoz vágott.Olyan hirtelen történt,hogy még védekezni sem tudtam volna,így a kezeimet ráraktam az övére amivel szorított és próbáltam leszedni onnan hiszem már alig kaptam levegőt.-Démon energia volt...Gyerünk porladj el és menj vissza a szerencsétlen világodba.-nézett rám dühösen a háttérben pedig mindenki kiabálni kezdett.
